[Tom D]
Hát akkor kezdem - nem veheted el ettõl a kedvem
Élek, mintha minden nap az utolsó lenne
Hétfõn már arra gondolok, hogy mi lesz kedden
És úgyanúgy mint más, én is követek egy trendet
Addig amíg szükség van rám, nem hagyhatom abba
Köszönetet mondok a zenének, mint az ABBA
Az agyban kutatok, mint kukában a koldus
Én is békét akarok, de nem olyat, mint George Bush
Elõször megtanítanak beszélni és járni
És ugyanazok késõbb megpróbálják tõled elvárni
Hogy maradj nyugton, hogy te is maradj csendben
Én viszont ezt nem teszem, mert sajnos nekem nem megy
A fa, ha nem kap vizet, kiszárad és kidõl
De ki az, aki eldönti, hogy kapok-e még idõt?
Ha nincs már, akkor érzed mennyit ér egy barát
De én sem tudom holnap mi lesz - ez a szabály
A hangom tovább él, ha már én nem leszek
Ameddig létezem élek és rímelek
A búcsú messze még - ne mondd, hogy ég veled
Mert én itt vagyok - élek és rímelek

[Tom D]
A rímeimet faragom, ugyanúgy, mint szobrokat a szobrász
És úgy bánok a szavakkal, mint hajaddal a fodrász
De sokszor a gondolataim nem jönnek könnyen
Máskor viszont hesegetem õket, de megszállják a fejem
És egész este nyitva tartják szemem
Mert õk energiát nyújtanak nekem, mint egy elem
És az erõ szükséges, mint sötétben a fény
Hogy túléljem a napokat - hogy elérjem a célt
Ezért élek, de sok emberrel végzett már egy fegyver
Az emlékek nem halnak meg, és tovább élnek bennem
De a lelkem nem tudja, hogy mi történik sokszor
Nem volt hozzám kegyes mindig a lapokat osztó
És néha elõfordult, hogy csodákra vártam
De rájöttem és láttam, hogy ez nem mûködik nálam
Egy óceán az életem, és kezemben a lapát
De én sem tudom holnap mi lesz - ez a szabály

Refrén

[Tom D]
Én alkotok és harcolok, mint Bob Marley, mint Marcus Garvey
Errõl meggyõzõdhet bárki - én nem félek a célkeresztben állni
Ha kell, az életemet odaadom, mint Biko
Az igazságot akarom, mint Serpico
Amit a jelen kíván, meg kell nekem tennem
Mert holnap erre lehetõségem már talán nem lesz
Ha engedsz, elmondom neked, hogy mi történik
Ha válaszokat akarsz, nem elég a TV-t nézni
Mint Halley, a jelenségeket vizsgálom én is
Mert a nyárnak egyszer vége, és eljön majd a tél is
De a világ erre nem készül - nevetve zabál
A legrosszabb, ha ellenség lesz az is, aki barát
Ha kifutunk az idõbõl, mit ér az öltöny?
A gondolataimat adom kölcsön
Én ezért vagyok költõ, egy összenyomott rugó
A megfelelõ pillanatra várok, mint a pezsgõben a dugó
Egy hosszú és nehéz utat járok, ahogy mások
És ha elbukok, felállok, mert a célvonal még távol
A sorsunk olyan, mint a dagály és az apály
De én sem tudom holnap mi lesz - ez a szabály